Csak múlnak, telnek
a megszürkült napok…
Olykor már lassan
leveg? után se kapok,
de éreztem eljön
a fordító pillanat,
hogy barátok rohannak
el? egy perc alatt.
Mennyi évet megéltem,
s mily kevés az emlék,
a sz?k tizenkilencb?l
vagy öt fekete kép.
Hallanám a hangot,
illatokat fognék,
id?be, és térbe
jól belemarkolnék…
Azt hinné az ember,
magára marad,
s mégis, ha itt az id?
mindenki el?szalad.
Baráti ölelésben
hiány most nem volt,
lelkemben tapaszt kapott
egy nagy fekete folt.
Szerelem, s barátság,
mindkett? adatik,
remélem, csak jobb lesz
az eljöv? huszadik…
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Furuglyás René
