A Nagy Fehér Varázsló megunva a Tamil tigrisek földjét, felkerekedett és világot látott. Fehér botjára támaszkodva húzta-tolta, cipelte kicsiny családját, valamint a neje napszemüveg- és táskagyűjteményét, így érkezett el a sznobok földjére, ahol már régi ismerőse, a Fő Fő Varázsló várta.
— Isten hozott! — üdvözlé, ami marhaság, mert Varázsló egy rozzant autóval érkezett, ami jól illet a fehér bothoz. — Érezd itthon magad — mondta, és betuszkolta egy húszemeletes, kacsalábon forgó kastélyba, majd vett neki egy új hűtőszekrényt, ami a sör szempontjából fontos dolog.
Az első pár nap egy kengyelfutó gyalogtanár felügyelete alatt telt, aki megmutatta, hogy minden ajtóhoz van külön kulcs. A Varázsló lihegett és bólogatott, mint aki érti, miről van szó. Megtudta, hol van a pince, és hol van a tető. Már megint korlátok közé lett szorítva, itt kérem, felfelé csak a huszadikig lehet terjeszkedni, de lefele egy ásó kérdése az egész. Varázsló eldugta az ásót, egyelőre nem akar terjeszkedni.
A lakók nagy része az elfekvő osztály lelkes tagjai, akik különböző játékos feladatokat találtak ki Varázslónknak, pl. az egyik hölgy nyugalmát és kedélyét egy, még ősszel, végelgyengülésben elhunyt házilégy zavarta, amit este nyolckor kellett eltávolítani és kegyelettel kidobni a szemétbe. A Varázsló nem volt biztos abban, hogy valóban a legyet kell kidobni, de az tűnt az egyszerűbb feladatnak.
A Fő Fő Varázsló két stampedli sligovica között közölte, hogy a Varázsló itt az Isten, de legalábbis Krisztus, egyelőre kereszt és szögek nélkül. — Na szép kilátások — morgott a mogorva Varázsló, és megkereste a barlangot, ahonnan majd előírásszerűen feltámad. A házi szabályok szerint az Isten leváltható, az angyalok szavazata alapján, ekkor történik a keresztre feszítés munkakönyv átadással. Az angyalokat viszont stipi-stopi, nem ér piszkálni. Mérges angyal nem jó angyal, és Ofélia őrülési jelenete is idegesítő.
Itt nem lakik Don Fernandó, akit csak mint házicsótányt ismernek az emberek, itt nem lakik Leila, a félmellű prostituált, viszont itt lakik egy derékig író kínai néni, aki kb 90 éves, de kinézetre több. Súlya a Révay lexikonnal együtt kb 30 kilo. Rosszul beszél angolul, azt is dadogva, viszont kiválóan ír. „Nagy kínai házmester tartozik pénzzel” – szokta mondani, és 16 $-t követel mindenkin, aki szóba áll vele.
Egyre kevesebben állnak szóba vele. Nagy Fehér és nem kínai Varázslónak viszont muszáj, mert az angyalok hada előírta. Szóval Bruce Lee-t megszégyenítő lelkesedéssel mutogat és kínai tájszólásban, magyar, angol, orosz és német szavakat mormol, előre kiszámíthatatlan sorrendben. Így azért megértik egymást. A kanadai orvosok 10 évvel ezelőtt megvizsgálták a nénit és lemondóan legyintettek, a néni is végigmérte az orvosokat, ő is lemondóan legyintett, majd hazamenekült Kínába, ahol gyógyfüvekkel és teákkal tartósították. Lehet, füstölték is, mert a bőrszíne egy darab pácolt és füstölt csonthoz hasonlít. Szóval, hétévi kínai tartózkodás után, az ott élő család egyszerűen kiutasította az országból, vettek neki repülőjegyet egy iránytűt — biztos ami biztos — és irány Kanada.
Kanada az álmok földje, mert itt csak álmodozni lehet egy szebb és jobb világról.
Néni — nyakában kis táblával — megérkezett. A táblán a tíz évvel ezelőtti cím és a néni neve volt, így a reptéri alkalmazottak betuszkolták egy egyirányú taxiba és már meg is érkezett. A régi kulcs, nyitotta az ajtót. A néni felsikoltott, ez nem az ő lakása, majd zokogni is kezdett. A lakás valóban egy bútorraktárhoz hasonlított, ahova a Varázsló még lapjával sem fért be. Rendőrség jött, kínai konzulátus jött, idősek intézete jött és szépen, ebben a sorrendben el is mentek.
Valaki az elmúlt hét évben használta a lakást. Persze rögtön zárcsere. Segíteni senki nem tud, és talán nem is igazán akar, hiszen akinek itt lakása van, az nem szegény ember. A néni ezektől is követelt 16$-t, de senki nem adott neki, ezért megátkozta az egész világot és megfogadta, hogy még sokáig fog élni.
A helyzet kétségbe ejtő, mert a néni már nem tud magáról gondoskodni, és itt senki nem akarja örökbe fogadni. Egy szerb néni, aki még emlékezett rá a régi időkből, befogadta pár napra, de ő sem bírta sokáig.
Szóval, a kínai néni naponta többször látogatja a Varázslót, hangosan zokog a folyosón — persze könnyek nélkül — és csak addig, amíg a Varázsló be nem engedi.
— Aggyál 16$-t — mondja ilyenkor — mert a nagy kínai tartozik. — Varázsló megesküdött Allah életére, hogy ő nem kínai és nem tartozik. — Az nem számít — mondja erre a néni. — Te csak adjál 16 dollárt. Ilyenkor Varázsló kituszkolja a folyosóra, bezárja az ajtót, és elé tol egy háromajtós szekrényt. Nem akarja örökbe fogadni a nénit, van neki elég baja anélkül is.
A társadalmi szervezetek csak akkor hajlandóak segíteni rajta, ha eladja a lakást, feléli a pénzt és teljesen csóró lesz. Akkor irány az elfekvő, ahol orvosi felügyelettel feküdhet el. A Fő Fő Varázsló sem tud segíteni rajta, neki is van felesége, családja és egyelőre munkahelye is, így nem akarja örökbe fogadni a nénit.
Az angyalok hada a hátsó lépcsőházon közlekedik azóta, inkább gyalog, de senki nem ad 16$-t. Úgylátszik ez itt presztízskérdés. Mindenki a másikra vár, senki nem tudja a magoldást, a néni pedig zokogva terrorizálja a ház lakóit.
— Ó szegény, hogy sajnáljuk! — mondja az úri közönség, és az előadás után becsukják az ajtót.
Ma este a tv a Gyufaárus lányka történetét sugározza, holnapra a kisírt szemű lakók a hátsó lépcsőházon keresztül osonnak dolgukra.
Legutóbbi módosítás: 2011.03.31. @ 13:22 :: George Tumpeck
