emlékül
Kövér cseppek.Moderato.
Gondos anyaként tapintja ki
benned medrét a fáj.
Ismer.Betölt. De meg nem fojtana.
Mint kékülő magzat, bont fészket,
belőled él, belőled hal.
Mosolyhatáron innen,
lélegzetvételen túl, meséld…
Egyetlen mozdulattal
hörpintenéd ki, – nem lehet –
keserű kelyhedet.
Legutóbbi módosítás: 2011.03.26. @ 19:00 :: Horváth Melinda