Elmélázott. A harmatos reggeli f?re gondolt a tanyán. Hogy is történt? A biciklis gyorsan kanyarodott a hajdani vályogvet? gödör mellett, a f? vizes…
…játszani kellene! Talán futva is lehet utánozni. Korán kelni, amikor még a nyári nap tüze nem perzselte fel a zsenge harmatot. Rohanni és kanyarodni. Hátha… hátha elcsúszunk. Mint az a biciklis.
– Kati! Gyere, kitaláltam valamit!
Csillogó szemmel hallgatott. Bólogatva ismételgette:
– Reggel korán kelünk.
A nap álmos hunyorgása költötte, amint a gangon át kukucskált be az ablakon. T?zpiros fénye a szemközti falra esett, kirajzolva az ablak formáját, vörösre festve a pingált képeket.
– De gyönyör?! – sóhajtotta, de a következ? pillanatban már rohant ki az ajtón, bele a bokáig ér? porcsinba. Csupa víz és sár lett.
– Ez az! – rikoltotta és futott a szobába, mindent összekenve.
– Kati! Kati, kelj fel! Jó a harmat. Csúszik.
– Hhháááóó… Khhh… mi van?
– Kelj fel. Megbeszéltük… harmat van!
Kati hirtelen felült a kuckóban. Ott szeretett aludni, jól érezte magát a kemence társaságában. Városi lány volt, de szinte minden rokona a tanyákon robotolt. Most felült, szandálját a kezére húzta és kisétált. Fél perc múlva tért vissza, s kezén a vizes szandált mutogatta.
– Aha – mondta álmosan –, így vissza tudok feküdni, nem piszkoltam össze magam. – S pár pillanat múlva már álomországban játszott tovább.
– Minek is keltem fel?… most micsinájjak? Sáros a lábam…
Kiszaladt. Futott az ösvény füves partján, lábai egyre vizesebbek. Növelte a sebességet. Jön a kanyar! Balról a gödör, jobbról a szénakazal. Ahogy csak tudott, beled?lt a kanyarba és… és semmi sem történt. Csalódottan állt meg…
… elmosolyodott. – Igen, mert lelassítottam. Féltem. Féltem, hogy tényleg elcsúszok, mint az a biciklis. Mikor is volt? Nyolc éves voltam. Éppen ötven éve lesz a nyáron! S Kati… Kati már 26 éve nincs. Autóbaleset.
Legutóbbi módosítás: 2011.03.12. @ 12:00 :: Kis István Mihály
