Olvasom a bölcs filozófusok tanításait, hallgatom tapasztalataikat, próbálom megérteni, ?k hogyan tettek szert mindarra a tudásra, amit közvetítenek felénk. Bizonyára elvonultak a világból, békét leltek, megtalálták azt a vidéket, ahol mindent a természet határozott meg. A nagyvilágtól távol, az érintetlen természetben lelték fel azokat az értékeket, amelyeket a nagyvárosok érdekvilágában, a Mammon ?rületében nem találtak meg. ?k rátaláltak arra a kincsre, mely rejtett utakon, titkos kapukon át vezetett az Isten világosságára.
Az élet értelme az, hogy minden gondolatodban, életed egészében, legparányibb tetteidben szólsz valakihez. Ahogy szólsz családtagjaidhoz, férjedhez, gyermekeidhez, szüleidhez, ott d?l el, miként beszélsz. Arcod, szemed mutatja, mit szeretnél elmondani nekik. Fogadd el magadat, úgy, ahogy vagy, mert ez vezet oda, hogy másokat is elfogadhass olyanoknak, amilyenek. Szeresd magadat, és szeretni tudod szüleidet, testvéreidet, gyermekeidet. Fogadd el testedet olyannak, amilyen. Ha szepl?s, bibircsókos a b?röd, ha túlságosan sovány vagy, vagy túl kövér; ismerd el, barátkozz meg vele, élj úgy, hogy ez a természetes. Ha hibáiddal szembe tudsz nézni, ha elfogadod gyarlóságod minden szepl?jét, ha sántítasz, vagy kancsal vagy, fogadd el, mert így el?bbre tudsz lépni. Bevallod magadnak minden b?nödet, amit életed során elkövettél, és kéred a feloldozást, megkapod azt. Testi hibáidat valld be, ne szégyelld! Azt is ismerd el, ha tapasztalatlan vagy. Ha tévedsz, és újra tévedsz. Senki sem születik úgy, hogy mindent tud a világról. Nagy er?feszítésekre van szükség, alázatra, mindennapos küzdelemre, de megéri.
„Lelkedben próbálj megváltozni, jobbá lenni! Világosítsd meg értelmed, t?rd el a megpróbáltatásokat, a fizikai test változásait, betegségeit, értsd meg a szenvedések mélységes okát, nyomorúságod, bajaid forrását kutasd fel! A rákos betegnek, az éhhalállal küzd?knek, a hajléktalanoknak, nyomorékoknak is van segítség, mert amíg ember az ember, amíg felettünk van Teremt?nk, addig a remény is él. Harcolunk magunkkal, bels? énünkkel, a külvilággal. Végigjárjuk életünk kálváriáját, ott vagyunk a forrásnál, a patak csobogásánál, a folyó áramlásában, a tengerig való eljutásában. Alázattal, odaadással eljuthatunk a teljes valósághoz. Bízz magadban, bízz a Fennvalóban, és eléred a teljes világosságot, mely legy?zhetetlen!” /Müller Péter: Gondviselés/
Müller Péter és mindazok, akik így gondolkodnak, a kisemberek számára utat mutatnak, és ?k rájöhetnek arra, hogyan kellene élniük. Hatalmas empátiával bírnak, és bennünket is reménnyel töltenek el ebben az elidegenedett világban. Támaszaink, irányítóink. Kiüresedett, kiúttalan életünkb?l új lehet?ségeket kínálnak. Ha azok, akiknek élete ellehetetlenült, meghallanák azt, amit ?k mondanak, megtalálnák azokat a kapaszkodókat, amelyek révén a mélyb?l feljebb juthatnak. Ha megismerik önmagukat, tisztábban látják helyzetüket, ott áll el?ttük az út, amelyre lépniük kellene ahhoz, hogy megváltozzon körülöttük minden. Ha önmagunkon nem segítünk, végleg elveszünk a mélyben, ahonnan nagyon nehéz felfelé kerülni.
Ha Kozma atyát vagy az ?t karitatív munkájában segít?k törekvéseit hallgatom, akkor megnyugszik a lelkem, mert van remény arra, hogy a szerencsétlen, elesett emberek élete jobbá lehet. Kérni tudni kell. Ha valaki önmagába zárkózik, nem kér segítséget azoktól, akik adni akarnak és tudnak, akkor nincs számára segítség. Ezért kellene elfogadni a kinyújtott kezeket, az áldozattal, de alázattal végzett munkát, amit érdekükben tesznek. Nem kellene szégyellni a szegénységet, hiszen nem ?k tehetnek róla, hogy ilyen helyzetbe kerültek. Tisztességes, becsületes munka után sajnos sokan kerültek a hajlék nélküliek táborába, a világ peremére. Onnan is vissza lehet kerülni, mert vannak még ilyen emberek köztünk, akik velünk éreznek, értünk élnek. A nyomorúság, a hirtelen jött katasztrófák túlél?i, a gyógyíthatatlan betegek, vagy az utolsó perceiket él?k hihetetlen er?t kapnak ahhoz, hogy mindezeket elviseljék. Azért, hogy megtalálják feladatukat, amit még el kell végezniük. Csodás a világunk, mert ilyen megpróbáltatások során értjük meg szenvedéseink okait, és azt, hogy azt a rövid id?t, amit még itt tölthetünk, hogyan tehetjük jobbá, hogyan forduljunk társaink felé, hogyan segítsünk megbékélni. Kitörhetünk a reménytelenségb?l, utat találhatunk a fény, a világosság felé.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:23 :: Kühne Katalin
