És megint jönnek azok a furcsa injekcióstű éjszakák…
Néha egy EGK gép felmorog, valaki távozni készül,
de nem hagyja még az Égi Kéz, visszanyomja, hogy
gyökeret verjenek szívében, s növekedjenek gyermeki
búzamezei a Földnek, az éter lilásfénnyel egyre közelebb kerül.
Nincs még ideje az aratásnak, folyékony aranyat ont a Fény,
a csönd félig eldalolt életek templomtornyain időzve szendereg.
Ráérsz még meditálni ebben a tisztaságban: jelzőtlen szerkezetek
furcsa meséi keverednek csupa hazugságokkal, de beleszitáltak
Téged is, s nem tudtál szétválasztódni: itt maradtál a szélben…
Nem vagy más, mint pelyva a gabonaszemek között, de lélegzeted
még színessé teszi a rétek szíveinek koszorúereit, hát hidd, tranzitutasként
Istennél előrébb lépsz egy lépéssel, s még nem ad Neked mattot a Kaszás…
Legutóbbi módosítás: 2011.03.29. @ 16:31 :: M. Fehérvári Judit