M. Fehérvári Judit : Ma nem lesznek késszé a szavak…

Nyomtatás

Ma nem lesznek késszé a szavak,

Csak a nedves agyag forog a korongon,

Noha formálnám őket, akár a fazekas,

Ma nem lesznek késszé a szavak.

Ma nem értem a grammatikát,

Nem egyeztetek alanyt és állítmányt,

Csak feltörnek a homályból régi mosolyok,

Ma nélkülük és velük oly egyedül vagyok.

Ma szentéllyé lesz a tisztaság kertje,

Minden élő a hazugság leplét együtt temeti,

S szemfedőként a múltra, akár a holtra, teríti,

Ma gyengéden érintlek, hogy visszhangozz egyre…

Ma nem lesznek késszé a szavak,

Hisz Neked nem a délibábok szépe kell,

Akartad, régen vágytad, hogy leomoljon a fal,

Mi lehetne Betlehemé is, de most másért énekel.

Ma hidd el, bizonygatnám százszor,

De néha imáinkból kétezer év is kevés,

Felépítjük jobbá, miből kilépni engem vélsz,

Csodáld csak Te is: „Lux fulgebit hodie super nos”.

Az ember egyedül néma, s lelke sem óriás,

Kenyérré lészen még ma minden hőséges kiáltás,

Lassan eljövend a tizenkettedik óra: vakságom elveszett,

…” quia natus est nobis Dominus”, s ő vezet.

Ma nem lesznek késszé a szavak,

Csak a nedves agyag forog a korongon,

Noha formálnám őket, akár a fazekas,

Ma nem lesznek késszé a szavak.

A „Lux fulgebit hodie super nos, quia natus est nobis Dominus.” Egy misekönyv része, jelentése: „Ma fényesség ragyog ránk, megszületett nekünk az Úr”. E mondat a karácsonyi liturgia része, a versben metaforikus értelemben használom.