M. Fehérvári Judit : Memento mori!

2011.03.27. M. Fehérvári Judit Vers 14
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
*

Találkoztam a megváltással

Gyolcsfehér ruhája mögötte libegett,

S valamennyi ebből az időtlen pólyából

Rám is tekeredett.

 

Nem szóltunk egymáshoz,

Épp csak biccentettünk egyet,

Én az élő, ki csupán vigaszért rebegett,

S ő az örök, ki a Fényből lélekgyémántokat szedett.

 

Sós szeleket simított arcomra,

Hogy ne érezzem soha a könnyeket,

Hisz ez az íz oly ismerős már,

De a keserűvel mégsem versenyezhetett.

 

Nem találom a dalt soha többé,

Haragom pompájában egyre csak temetett.

Később aztán zöld epétől szédelegtem,

Mi vad sírásóként őrizte bennem az Életet. 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.03.27. @ 16:59 :: M. Fehérvári Judit
Szerző M. Fehérvári Judit 168 Írás
2010. karácsonyáig középiskolai történelem-orosz- magyar-tánc -és drámapedagógus voltam, aki akkor egy művészetoktatási intézményben próbálta átadni mindenféle tudását. Ez volt életem második munkahelye. Az első, a volt alma materem, egy Vegyipari Szakközépiskola, mert az egyetlen napig sem űzött alapszakmám általános vegyész. Akkor, 2010 év végén elhatároztam, hogy belevágok az ismeretlenbe... Jelenleg pedagógiai szakmódszertani cikkeket írok egy újságnak. Az irodalom felüdülés és kikapcsolódás, rejtvény és néha megoldás is, de sajnos egyre kevesebb időm van rá, s minél inkább belemélyedek, annál inkább rádöbbenek minden hiányosságomra. Ez néha aztán földhöz is vág... Meg a gravitáció... Ennél többet nem szoktam elmondani magamról, s ezt is azért tettem, mert ma ilyen kedvemben voltam... Debrecen, 2012. március 31.