M. Fehérvári Judit : Requiem a szavakért

Nyomtatás

Elmondanám, ha lennének hangjaim,

ma próbáltam összeilleszteni a szavakat,

de csak a szakadék szélén táncoltam,

akár Tarotban a Nagy Árkánum Bolondja,

s nem volt hűséges társam sem mellettem,

ki a mély légszomjától visszarángathatna.

Elmondanám, ha lennének betűim,

a szófajok ma összekeveredtek bennem,

igéket láttam el névszók ragjaival,

s a főneveket melléknévként fokoztam,

mégsem lett vad káosz e zűrzavarból,

hisz, amit tudtam, halként eltátogtam.

Elmondanám, ha lenne még nyelvem,

bántottak ma, s ez annyira közömbös,

mert ezt teszik mindig, kik valamiért égnek,

mély oka fogyottá szemükben így válik az élet:

a másoké, hiszen semmiség az, hogy én egyre

csak mondatokat és nyelvtani szabályokat keresgélek. 

Elmondanám, ha nem a halotti mise zenéje zúgna,

ne keress máshol, mert e versben nyugszom ma,

s nem fényesedik fölöttem semmi sem,

csak az eső az, mi könnyeit egyre csak ontja,

és nem volt hűséges társam sem mellettem,

ki a mély légszomjától visszarángathatna.