meghazudtolt időkben ébredek és fekszem létemet kihajítom
a mesék országának vasajtaján szoros a zár retesze óriás
miért nem tudom a fájdalmat csitítani ha égnek bennem a lehetetlenek
sodródik a kegyelem a patak vízében bár járna arra a lélek
soha nem ízetlen a forrás melyből homlokodra jut a kereszt
egyetlen imád marad ez míg fázik a szívben a szerelem is
mert nélkülözés az ha fák ölében öntözöd mit el nem ér karod
hosszú magányod ismereteit batyuként néha kikötöd és csodálható
semmi nem taszít már csak a szakadék vonz és az miként szállnál fölé
elretten így testtelenné vágyik benned a lélek ha nem vagy
nem halok meg mégsem… érted értünk szenvedek
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Marthi Anna