Marthi Anna : Csupaszság négy

Nyomtatás

Mégis véd valami! Jó szó: elme-illat,

ez ad biztonságot az örök változásban.

Körém fonódnak sugarai a melegnek;

szürke mackó nadrág rajtam, s ászanám,

már nem gondolok rosszat, se jót; lehet

barbár leszek, mert teremthető az ima;

kallódik beteg test, bús lélek, magányos,

lehántom a bőrről, és ízekre bomlanék.

Belátom, hogy magamat alkotom meg

e mostban: színeket, egybe-érzést jelent,

lágyat keménnyel elegyítek, és a holnap,

késő, hisz visszaköszönhet, miként testesül

bennem születéskor a vágy: a Vízöntő

tanításod, napi három lábmosáshoz kell.

Hajnalban kelek, szentelem a teret, időt;

(itt vagyok pőrére vetkőzve,

jóra gömbölyítem testemet,

van minden egyes tanra jóga,

beteg testből a lélek kiszáll,

bármelyik oldalról nézem,

benne többé lelket nem talál)

a választék: ép testem köszönti lelkemet,

mert bekanalazom, mikor meglátom a végét,

mit első pillanatban számba mér a tudat.