Marthi Anna : Iszony Kató

Leültem sakkozni a halállal;
jó játékos, de nem hagyom magam.
Számba venném, miért az élet,
mit adhat még nekem, ha én is adhatok.
Jól megülni a fenekemen kitanultam,
jöhet ábrándok gyanánt…felkelésem,
de mir?l a vers, hisz egyikt?l a másikik
még egyetlenegyet sem léptem.

Legutóbbi módosítás: 2011.03.05. @ 08:22 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak