Szenyoríta, mi a neved?
Sztereotípiának hívnak, süti le szemét,
pillái hosszúak, és elszomorodik.
Kapaszkodna szegény hol ebbe, hol abba,
száz évente egyszer újat választ, mert
érzései törékenyek… és az üveglelkűek,
hiába párnázza ki mosolyát, botlanak.
Hiába, mást szeretsz… mondja ő is
folyton, magát már rég nem szereti.
Drága Sztereotípia, Te bennem lakó,
puha párnám, s kopott vánkosomnak
tapaszd homlokodat, mert Te legalább
biztos lehetsz benne, egy vagyok Veled.
S ha mégsem, púp vagyok a hátamon.
Legutóbbi módosítás: 2011.03.15. @ 09:04 :: Marthi Anna