A röpke lepkét a rózsaszín virágon,
nem látom, se kint, se bent;
de hallom a madarakat a fákon,
hova bújtál tavasz, milyen színed?
Ha feloldana a kényes napmeleg,
egy megkövült érzést – ismét körém
fonva sugarát -, amint az avarban
lépek önfeledten. Ez és bársony
délutánon eldobni pasi utáni vágyat,
megélni az “eget lélegző teret”.
Balázs Gyula (részlet az Éjfél című versből)
“Tükörbe bújt az idő,
Eget lélegzik a tér,
S a holnap útjain
Megindul a Göncölszekér.”
Legutóbbi módosítás: 2011.03.22. @ 12:01 :: Marthi Anna