Ez az az út, ami elvisz,
vagy elvezet sehonnan,
majd a sehova,
ez az a vágy, ami hajt,
téged ?z, és bel?led
van szeges ostora.
Markában, ha megszorít,
nem leszel más,
mint ostoba, eldobott,
kisbaba játék.
Sötétben a sárgaház,
falán ijeszt? árnyék,
kihív az erkélyre,
azt mondja – most szállnék!
Vicces cigiket szívtok,
csokorba (be) tépett a virág,
beszédes alkoholt isztok,
nézed, hogy múlik a világ.
Ez az a hely, ahol az évek
percben kimértek,
ahol okosak csakis a szépek.
Virág a b?n, és megédesül
bármi, ha el?kerül,
ahol az élet az id?vel repül.
Fotó: Eifert János
Legutóbbi módosítás: 2011.03.03. @ 17:14 :: Molnár Zsolt
