Azt hittem elmennek a vonatok,
de mégsem, a holt vágányok
elfogytak,
nem indul már olyan szerelvény,
aminek ne lenne célja.
Bennem az állomás, peronok,
füstben leselked? várók
elférnek, mégis marad hely,
mert akarom.
Hiába tárod ki szárnyad,
nem takarod el a tegnapokat.
Tudom jól ki vagy. Kimondtad.
Mérhetetlen most a súly,
mégis tudok szállni vele,
mert magam már nem vonaton,
s nem a várók rejtekén várok.
Magasba szálltam, pedig itt élek
én is lent, ahol sok a mocsok,
de mégis vannak angyalok.
Rám raktad a jelet
amit hordok, életem végéig.
