Néhanap, ha rám talál az emlék,
egy öblös agyagkorsó
Goyát villantja fel,
a vörös állatsörény
vagon falára festve:
Altamira-barlang, bölényeivel.
Eposszá íródik egy pár napos túra,
múltam könyve kúpból piramist emel,
Titusz-diadalív lesz kenyerem héja
s emlékemben versre Homérosz nevel.
Pálmafává nő a szúrós szamárkóró,
márványlapba vésték, s nem padba nevünk,
néhány nagyobb szikla Karthagót idézi,
s legendává szépül minden közhelyünk.
Legutóbbi módosítás: 2011.03.19. @ 12:39 :: Péter Erika