megátkozlak – szólsz,
mint egykor az a cigányasszony,
kit el?ször láttam,
a rák egye ki, mondta;
hölgyem, ismerjük mi egymást?
próbálkoztam kedélyesebb hangnemben,
de talán zavarta,
hogy esetleg ? tévesztett össze valakivel,
akinek pedig más lenne a stílusa;
így maradtunk az átokban, esélye 50%;
nem is rossz arány ez egy ilyen tanulatlan n?nél,
aki az élet rejtettebb dolgainak tudója,
és nem zavarta meg iskola;
mosolyogtam – azt hitte, harapni akarok,
kezét emelte, és nem áldott meg.
Legutóbbi módosítás: 2011.03.24. @ 20:41 :: Petz György