Platón, Petrarca és egy idióta utánozzák egymást egy rontott szonettben, miközben Heine vigyorog rajtuk
Ha nem vagy itt, alig várom, hogy itt legyél,
hagyd el azt, mit addig tettél, itt legyél csak,
ne bánd, mit ott hagytál, tettél, a célod ez:
hogy itt legyél velem, s a vágytól részegen,
megtudd, miért, hogy vágyom rád, és annyira,
hogy éjjel rólad álmodom, és napra nap
a tárgyak nekem j?nek – mosolygok rajtok,
mindjárt érkezel, oly névtelen itt minden,
de akkor kéz a kézben, ajkunk összeér,
nyakad ívén egy hattyú sápad, vízbefúl –
a balga úgy csodált, csodálatát falom,
akkor végre úti díszeid megoldod,
korty itallal felfrissited szádat, édes –
elolvassuk végre, mit egymásnak írtunk.
Legutóbbi módosítás: 2011.03.09. @ 13:20 :: Petz György