Szerelem a polcokon, majd lelöki egyike a másikat,
Tele a kamra, a szoba, kiszorulnak az ingek is,
Aztán úgy lifegnek a konyha és fürd?szoba légterében,
Akár a szellemek; az ember meg csak kapja a frászt,
Jaj, már megint mi ez; mert arra senki se gondolt,
Hogy tavaszodik, a macskánk kint rohangál, szembeáll
A másikkal, hosszasan gyereksír, a többit nem merem,
Elég, ha nem alszik az ember, nem baj, hadd tudja meg:
Tele van a ház már szerelemmel, és az utcába se bír
Befordulni csütörtök reggel a kukásautó, mert annyira
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Petz György
