Hogy mi a fontos – azt jól tudom,
Isten se kéne, hogy tudjam azt –
lenni, úgy szólván észrevétlen,
s köszönni, hogyha békén hagynak.
És az élmény? Az életöröm?
Hogy vagyok, és jaj, de jó is az?
Mikor a végzet másként szólít,
s kezem a bajban összetöröm?
Távlatok közti percnyi ember,
hogyan is lennék egészen más –
ki ha felj? – fényfolyam lelke –
a nagy mindenség meg se talál.
Ehess, ihass és ölelhessél,
alvás gy?ri le életedet,
közben, ha tudatod épesz?,
szeressed meg a gyermekeket.
Nincs logika az egyszeréltben,
élhet bárhányszor – abba’ se lesz;
földrengés szélén a hasadék
zuhanás el?l virágot rejt.
Legutóbbi módosítás: 2011.03.12. @ 14:26 :: Petz György