Kézcsókkal és hálatelt szívvel a hölgyeknek! *
Gondoltam, szóvirág-csokrot rajzolok
az ásító fehér papírra.
De máskor fürge elmém hallgatag, konok.
Mert, mit érzek, már száz költő is megírta,
s én a különb előtt mindig meghajolok.
Suta zavaromat tükrözi arcom pírja,
a sok szó most kevés. Csak dadog.
Míg szemem várakozó mosolyodat issza,
Csendben hozzád lépek, s némán — kezet csókolok.
Legutóbbi módosítás: 2011.03.07. @ 19:07 :: Placskó Lajos