Placskó Lajos : Nőnapra

2011.03.07. Placskó Lajos Vers 16
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Kézcsókkal és hálatelt szívvel a hölgyeknek! *

 

 

 

 

Gondoltam, szóvirág-csokrot rajzolok

az ásító fehér papírra.

De máskor fürge elmém hallgatag, konok.

Mert, mit érzek, már száz költő is megírta,

s én a különb előtt mindig meghajolok.

 

Suta zavaromat tükrözi arcom pírja,

a sok szó most kevés. Csak dadog.

Míg szemem várakozó mosolyodat issza,

Csendben hozzád lépek, s némán — kezet csókolok.

Legutóbbi módosítás: 2011.03.07. @ 19:07 :: Placskó Lajos
Szerző Placskó Lajos 77 Írás
A Lajos nevet nem a szüleimtől, inkább a sorstól kaptam , hiszen egy véletlen elszólás volt az eredője. Ám, ha már kaptam, igyekszem becsülettel viselni. Tanítok. Két diplomával és egyre elkeseredettebben. Csak a gyerekek tiszta tekintete, az a pár felcsillanó szikra tart engem is ezen az önemésztő, őrült pályán, ami az én fajtám része. Közben vadul "pótcselekszem": írok prózát, verset, haikut, faragok fát, csontot, rajzolok és legújabban színészkedek - természetesen csak szűk körben, szigorúan amatőr módon. Három dologra vagyok büszke az életemben minden maradék nélkül és teljes csodálattal: a három lányomra.