Seres László : Hozzád repített a vágy

Nyomtatás

Hozzád

repített a vágy, Uram,

 ha a csillagokra néztem.

Féltem, mint a gyermek,

hogy rám zuhan

e tengernyi veretes ékszer,

s eléget a tűz.

Izzó fényjelek közt,

  magamnak álmodtalak,

gyötört a kétség,

hogy elérjelek, s befogadj,

mint egy hontalant.

Most újra jöttem,

hogy láss, itt vagyok,

kereslek ugyanúgy, mint rég.

Már osztoznék rajtad mással,

hasztalan minden.

Hiába jutok egyre magasabbra,

 felettem járnak a csillagok,

mindig csak csillagok.

Ragyognak, Holdra, Napra

sírnak és kacarásznak,

s ha jön a hajnal,

magamra hagynak.

Lobogó fényük varázsa lázba hoz,

és megvakít mind.

Nem talállak téged.

Tudom már, megtanultam,

le kell hajolni, Uram, a lábadhoz,

le a Földig,

hogy hozzád felérjek.