Seres László : Március 8

 

Ma nem érezhetsz mást,

kit anya szült s áldott

gyümölcseként dajkált,

mint egy magzatálmot,

 

…csak mennybéli varázst.

 

És nem kívánhatsz mást,

kit sikongva, könnyben

mosollyal ringatott

muzsikáló ölben,

 

…csak mennybéli varázst.

 

Nem is ölelhetsz mást,

kit karjában hordott,

mikor láz gyötört meg,

óvó-féltő szó volt,

 

…csak mennybéli varázst.

 

Nem szerethetsz ma mást,

kit férfivé érlelt

vágy-perzselte testtel,

mikor a tiéd lett,

 

…csak mennybéli varázst.

 

És nem csókolhatsz mást,

ha fogynak az évek

simogató ujjak

sírig elkísérnek,

 

…csak mennybéli varázst.

 

De mért tennél ma mást,

mint tegnap, meg holnap.

Ragyogtasd örökké

Napod, Csillagodat

 

…mennybéli varázsként

 

Mig a föld vajúdik,

nekünk NŐK maradnak.

Visznek a tejútig,

ha belepusztulunk is

 

…láncra verten. Rabnak.

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.03.06. @ 09:41 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.