Seres László : Nyelvében él…

2011.03.01. Seres László Vers 12
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Nyelvében él, úgy tiporja lábbal,

 tudja, örökké fia maradhat,

 ír és olvas. Pedigré hibátlan.

? a nemzet, akkor is, ha hallgat.

 

Nyelvében él, és másra használja,

mást ért, mint az ?rült grafománok.

Forgatja a szót saját hasznára.

Hol az egyenest, hol a fonákot.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.03.01. @ 22:00 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.