Zoltán harminc éves múlt, de még mindig egyedül élt. Könyvelőként dolgozott egy jól fizető cégnél. Szüleit még csecsemő korában elvesztette, nagymamája nevelte fel, de már ő is elment, 5 éve meghalt.
A megfeszített munka idegrendszerét rendkívül igénybe vette. Régóta tervezte, amint lehetősége adódik, vidéken szert tesz egy házra, hétvégén ott kipiheni a munkahelyi fáradalmakat. A helyi, apróhirdetéssel foglalkozó újságot böngészve akadt a számára ideális hirdetésre: „A Mátrában, erdő mellett, csendes környezetben hétvégi ház eladó.” Azonnal a telefon után nyúlt, s tárcsázta a megadott számot. Még időben. Pár napon belül nyélbe ütötte az ingatlan vásárlást. Hamar berendezkedett, esténként kiült a hátsó teraszra, nézte a feketén hajladozó lombokat, hallgatta az erdő nyugalmas csendjét.
Sugárzott a boldogságtól. Ezen a héten már a péntek estét is ott akarta tölteni, így amint letette a tollat, azonnal beszállt kocsijába és elindult, végre bezárkózni két teljes napra ott, aztán távol a nagyváros zajától, az emberektől, kedvére pihenhetett, nagyokat hallgathatott. Éveken át, tudott így feltöltődni, mígnem egyik alkalommal, ahogy a kulcscsomóját a bejárat melletti tartóra akasztotta, különös érzés fogta el. Mintha járt volna valaki röviddel előtte a házban. A konyhában, étel illatát érezte. A szekrényhez lépett, s mint jó könyvelő, azonnal felmérte a helyzetet. A rizs, a fűszerkeverék, és a szalonna, fogyatkozást mutatott.
A szobában az ágyát kezdte vizsgálni, szimatolni. Úgy érezte valaki aludt a fekhelyén, annak ellenére gondolta így, hogy a lepedőn egyetlen gyűrődést, sem lehetett felfedezni, csak idegen illatot érzett. Rémülete még tovább fokozódott, ahogy a konyhába visszatérve a hűtőt kinyitotta, hogy a nagy ijedtségre felhajtson egy konyakot. A hűtőben megcsappant a tartós tej készlete. Mikor megvette a házat, a régi tulajdonos felhívta a figyelmét, esős időben, a ház kocsival megközelíthetetlen. A tejet abból a megfontolásból halmozta fel, ha egyszer ittragadna, ne maradjon táplálék nélkül. Kétsége sem volt, hogy járt valaki a házban. Ételen kívül más nem tűnt el. Nem értette a dolgot, a bejárati és a hátsó ajtók zárva voltak.
A történtek nagyon elszomorították. A rendőrséghez nem fordult, nem akarta maga körül felzavarni az állóvizet. Tervet eszelt ki, amivel elkaphatja a hívatlan látogatót.
Hétfőn bement a könyvelőirodába és a következő hétre szabadságot kért. Első gond a kocsi. Vonattal kellett utaznia, mert ha az autója a ház előtt áll, látja a betörő, és nyilván nem próbál meg bemenni a házba. A megérkezése után enni-innivaló, egy hálózsák és egy baseballütő társaságában a ház mögötti fészerben bújt el. Várt… Nem kellett sokáig.
A ház teljesen egyedül állt egy hatalmas erdő szélén, még a légyzümmögést is meg lehetett hallani, olyan csend volt a környéken. Halk neszre lett figyelmes. Mintha valaki a zárat próbálná kinyitni. Nem mozdult. Eleredt az eső, a napot makacs fekete felhők borították. A házat figyelte. Pár perc elteltével felgyulladt a lámpa. Az apró konyhaablak hátul, a fészer felől helyezkedett el, úgy két méter magasságban. Az ablak alatt ott állt a terasz étkező asztala, felmászott, benézett.
Az előszobában egy fiatal nő állt. Esőkabátját lerázta, a konyhába lépett és a kezében lévő szatyrot az asztalra tette. Tartalmát kipakolta: tartós tejet, szalonnát, rizst, fűszerkeveréket. A másik kezében lévő szatyrot kivitte az előszobába. Zoltán leeresztette kezében a baseballütőt. Nem tudta, ki lehet az ismeretlen. Csendben, észrevétlenül tovább figyelt, 7 óra lehetett, már erősen sötétedett. A nő vacsorát készített, a gáztűzhelynél állt, háttal volt annak az ablaknak, ami az udvar felől esett, így a férfi mozgását nem észlelhette, ekkor gyorsan előreszaladt a bejárathoz.
Bement az előtérbe, már tisztán látta a hívatlan látogatót. A huszonöt év körüli, magas, sötét hajú nő háta mögött állt, amikor megszólalt. A hívatlan látogató szívéhez kapott, és úgy látszott valóban rosszul lett ijedtében. A férfi egy székre ültette, egy pohár vizet adott a kezébe. Egy félóra telhetett el, mire a nő szóhoz tudott jutni. Zoltánnak volt ideje gondolkodni. Milyen betörő az, akinek ilyen hamar az inába száll a bátorsága?
A nő látta, hogy a férfi nem lép fel támadóan, ezért beszélni kezdett. A férje elől bujkált. Hetekkel ezelőtt elhatározta, elhagyja. A férj esténként a pohár fenekére nézett, és olyankor nem menekülhetett előle. Bántalmazta őt, mindent összetört a lakásban, amit tudott. A rendőrséghez hiába fordult, nem avatkoztak közbe. Nem bírt tovább így élni. Anyagi dolgokban nem szenvedett hiányt, de ami a lelkével történt három év alatt, azt soha nem heveri ki. Az édesanyjához nem mehetett, mert ott kereste volna először. Ezért döntött úgy, egy közeli hétvégi házban húzza meg magát. Még az előző tulajdonos révén ismerte ezt a helyet, tőle tudta, hogy egy budapesti férfi vette meg, aki csak szombatra és vasárnapra utazik ide. A zárat, egy körömreszelő segítségével sikerült kinyitnia. Szombat-vasárnap itt aludt a helyi váróteremben. Az elfogyasztott ételt mindig visszavásárolta, rendet rakott, mielőtt elhagyta a házat. A múlt héten azonban, majdnem lebukott, mert nem számított arra, hogy már pénteken feljön Zoltán. Míg a kocsiban pakolászott, ő addig a hátsó kijáraton felment az erdőbe. A válási papírokat még a szökése előtt elindította. Az ügyvédje tanácsára kellett eltűnni egy pár hétre, biztatta, hogy a válás után a bíróságtól távoltartási határozatot fog kérni. Ittlétét Zoltánon kívül csak az édesanyja tudja.
Kérlelte a férfit, hogy ne haragudjon és segítsen neki a bujkálásban, a szemében őszinte fájdalom tükröződött.
Megdöbbenve hallgatta végig, a nő hihetetlen történetét. Úgy érezte, segítenie kell rajta. Megbeszélték, hogy most három hétig nem jön a házba hétvégére sem, odaadta a bejárati kulcsot, hogy rendesen tudjon ki-be közlekedni. Kölcsönösen mobiltelefonkönyvbe írták a számaikat. Míg beszélt Éva, a férfi szinte csak arra tudott figyelni, hogy mennyire szép. Fénylő fekete haja derekáig ért, zöld szemében különös tűz égett, szép formájú duzzadt meggypiros ajkai, szemöldöke karcsú vonala elbűvölték.
A nőkkel elég érdekes viszonyt alakított ki élete során. A minden kötöttség nélküli futó kalandokat kedvelte. Végig az járt a fejében, hogy ilyen gyönyörű teremtést még életében nem látott.
Az irodában minden percben a telefon kijelzőjét figyelte: hátha megjelenik rajta a hőn áhított szám. Két nap telt el, a furcsa találkozás óta, de a lány nem hívta. Szerdán nem bírta tovább, odautazott.
A váratlan látogatásnak nagyon örült Éva. Elkészült az ebéd és együtt ültek asztalhoz. Egészen estig beszélgettek, és a házigazda javaslatára a lány a szobában, Zoltán pedig kint az előtérben, egy kanapén ágyazott magának éjszakára. Végtelen csend borult a házra. Már nem bánta a férfi, hogy nincs egyedül. Magának is alig merte bevallani, de életében először szerelmes lett. Éjszaka nem jött álom a szemére. Azon töprengett, miként közelítsen a nőhöz, anélkül, hogy a borzalmas emlékek miatt ne ütközzön falakba.
Korán reggel ő foglalta el elsőnek a zuhanyzót. Egy kicsit megütögette a zuhanyrózsát, noszogatni kellett, mert különben nagyon vékony sugárban jött belőle a víz. Jól esett a langyos zuhany, egészen belefeledkezett. Nem hallotta, meg amikor kinyílt az ajtó. Éva nesztelenül a zuhanykabinhoz lépett és átölelte karjaival a férfit, mellén összekulcsolta a kezét. Zoltán megfordult. A nő csodálatos testének láttán mennyei boldogság öntötte el. Éva úgy érezte, megsemmisül a férfi izmos karjai között. Minden idegszálukkal kívánták egymást. Hosszú percekig szeretkeztek. Zoltán az ölébe vette a lányt és a hálószobában az ágyra feküdtek. Éva a férfi vállán pihent. Ilyen biztonságban még soha nem érezte magát. Nem beszéltek, de mindketten biztosak voltak benne, hogy együtt mennek tovább…
Legutóbbi módosítás: 2011.03.20. @ 13:29 :: Sípos Julianna