Ma már tudom, hiába…
Gyerekként is más voltam,
nem érdekeltek tilalmak,
szokások, normák…
Éltem a magam szabad világát.
Ha valaki elém állt a szóval
“Nem szabad!”, “Tilos!”
Értetlenül néztem, el sose hittem.
Fejet soha nem hajtottam senkinek.
Sokáig Istennel is párbeszédben éltem.
Én beszéltem, s elviseltem, amit rám mért
…konokul.
Ma már tudom, igazsága volt.
Annyi mégis megmaradt benem,
hogy lássam a tiszta vizet a pohárban.
Becsüljem az embert, aki más tud lenni,
mint megannyi száz…
Ki ilyen, szívből szeretem!
Akkor újra elém perdült a tiltás.
Ma már tudom, hiába,
gyűlölettel tekintek minden tilalom-fára.
Eszem tudja meg kell bocsátani
az Életnek, pedig mindent elvett.
Lehet, halálom óráján
majd meghajtom fejem.
Legutóbbi módosítás: 2011.03.06. @ 07:39 :: Sonkoly Éva
