Sonkoly Éva : Monológ

Nyomtatás

Gyerekként is más voltam, 

nem érdekeltek tilalmak, 

szokások, normák… 

Éltem a magam szabad világát. 

Ha valaki elém állt a szóval 

“Nem szabad!”, “Tilos!” 

Értetlenül néztem, el sose hittem. 

Fejet soha nem hajtottam senkinek. 

Sokáig Istennel is párbeszédben éltem. 

Én beszéltem, s elviseltem, amit rám mért 

…konokul. 

Ma már tudom, igazsága volt. 

Annyi mégis megmaradt benem, 

hogy lássam a tiszta vizet a pohárban. 

Becsüljem az embert, aki más tud lenni, 

mint megannyi száz… 

Ki ilyen, szívből szeretem! 

Akkor újra elém perdült a tiltás. 

Ma már tudom, hiába, 

gyűlölettel tekintek minden tilalom-fára.  

Eszem tudja meg kell bocsátani 

az Életnek, pedig mindent elvett. 

Lehet, halálom óráján 

majd meghajtom fejem.