Hétf? hajnalban nehezedre esett a felkelés. A szombati óraátállítást még nem tudta megszokni a szervezeted. Csendben készül?dtél, hogy fel ne ébredjen a család. Megittad a kávét és – ahogy minden nap -, biciklivel indultál dolgozni.
H?vös volt a reggel, de észre sem vetted. Jóles? gondolatok zsongtak az agyadban. Vasárnap este sokáig beszélgetettek szerelmeddel a jöv?tökr?l. Elhatároztátok, hogy összekötitek az életeteket. Boldogan fütyörészve karikáztál át Kecskeméten. Sötét volt még, de Téged nem érdekelt. Télen, nyáron így jártál dolgozni, csukott szemmel is odataláltál volna már.
Pár percen múlt, hogy elérd a munkahelyed. Az utolsó útkeresztez?déshez érve a sötétben feltünt egy autó. Megálltál a záróvonal el?tt, gondoltad megvárod míg elmegy. Arra nem számítottál, hogy a kocsi a nagy sebesség miatt levágja a kanyart és elüt. Csak egy hatalmas csattanást éreztél. Húsz méter után estél le a motorháztet?r?l.
Fentr?l még láttad mozdulatlan tested, darabokra tört kerékpárod és a totálkáros autót.
Szirénázva jöttek a ment?k, de rájuk már nem volt szükség. A környéket órákra lezárták a helyszinel? rend?rök.
Lelked a mennybe indult, félúton még egy pillanatra visszanéztél. Szüleid ajtaján rend?rök kopogtak, közölték a szomorú hírt. Láttad kétségbeesett arcukat, hallottad Édesanyád, Édesapád és öcséid zokogását.
Fájó szívvel intettél búcsút a földi létnek és átadtad lelked az örökkévalóságnak. Ennyi volt…
Drága Krisztián!
Kívánom legyen könny? a föld, emléked meg?rizzük.
Isten Veled.
_________________________
Drága Éva! Megrendülve olvasom, Veled érzek, érzünk. Kérésem az, hogy a szörny? tragédia híre a személyes Naplódban lesz méltó helyen, oda töltsd fel, kérlek.
Legutóbbi módosítás: 2011.03.29. @ 15:27 :: Szeibert Éva
