Kedves Béllám!
Remélem, levelem jó egészségben talál. Én ugyan nem vagyok jól, mert valami disznó (sertés) vírus letarolt. Arról nem is beszélve, mennyire megviselt testileg és lelkileg a kettőnk megromlott viszonya.
2004-ben kizárólag üzleti megfontolásból ruháztunk be téged apró vállalkozásunkba, nem számolva azzal, hogy ezt úgy fogod meghálálni, hogy felborítod családunk megszokott életritmusát. Tetemes összeget áldoztunk arra, hogy velünk lehess. Lemondtuk a családi nyaralást, férjem fél évig biciklivel járt dolgozni, én drasztikus fogyókúrába kezdtem, fiam szakított nagyravágyó barátnőjével, lányom pedig bojkottálta a mozikat, színházakat és a plázákat.
Amikor megérkeztél áhítattal teli izgalommal álltunk körülötted. Jókora kartondoboz rejtette törékeny tested, melyen jól látható helyre FRAGILE címkét ragasztottak gondos kezek. Óvatosan bontogattuk le rólad a göngyöleget, előkerült minden alkatrészed. A ház, a monitor, a billentyűzet, a hangfalak és végül az egér. (Még jó, hogy a macskát bezártuk a sufniba.) Fiam, aki apró gyermekkora óta mindent szét- és összeszerel, vállalkozott rá, hogy összerak, hosszas ügyködés után az éjszakai órákban végre megláthattalak pucér valódban. Az izgalom a tetőfokára hágott, amikor áram alá lettél helyezve. Háromszoros néma hurrá fogadta a tényt, hogy sikerült telepítésed.
Pironkodva ismerem be, amikor a monitoron feltűnt kezdőoldalad, első látásra halálosan beléd szerettem. Magamnak sem mertem bevallani, de aztán kiderült, ezt a szerelmet nem titkolhatom sokáig. Hamarosan sajnos életem párja is rájött, hogy többet foglalkozom veled, mint vele. Szakácskönyvek helyett, számítógépes könyvekre vadásztam, a kozmetikusra és fodrászra félretett pénzemből szkennert és nyomtatót vásároltam. Új cipő helyett cd írót vettem és továbbra is kitaposott cipőmben csámpáskodtam. Lassan sikerült megtanulni, hogy kapcsoljalak be és ki. Felsikítottam az örömtől, amikor rájöttem, hogy veled remekül lehet kártyázni. Eddig ugyanis hiába ostromoltam családom tagjait, hogy játszunk egy pár partit. Éjjelente, ha a család aludni tért, lesettenkedtem hozzád és próbáltam megfejteni titkaid. Minden nap csak a te hardverjeid és szoftvereid jártak az eszemben.
Addig rágtam férjem fülét, míg beadta a derekát és megrendelte az internet szolgáltatást. Hosszú évekig csak a családomnak éltem, mostam, vasaltam, takarítottam, főztem, de végre számomra is kinyílt a világ. Szörfölhettem a világhálón, amiről addig azt sem tudtam, hogy eszik-e, vagy isszák. E-mail fiókom lett, fórumoztam, honlapokra regisztráltam és felfedezem magamban némi íráskészséget is. Boldog voltam. Sok barátot szereztem az évek során, sokukkal személyesen is tartjuk a kapcsolatot. Hosszú éveket adtam neked az életemből, megrövidítve ezzel a családomat. Rendszeresen szervizbe vittelek, gondot fordítottam arra is, hogy folyamatosan irtsam vírusaidat. Még a trójai falóval is megküzdöttem nap mint nap. Ádáz csatát vívtam érted gyermekeimmel is, akik néha szerettek volna birtokolni téged. Te pedig mindezt úgy háláltad meg, hogy rendszeresen lefagytál, elnyelted a leveleimet, bekebelezted az örökkévalóságnak írt verseimet és eltüntetted memóriádból feltöltött fényképeimet. Mindig megbocsájtottam vétkeidet. Szorgalmasan portalanítottalak, képernyővédőt vettem neked, amikor pihenni tértél, betakartalak, hogy álmaid még a légy zümmögése se zavarja meg.
Hű voltam hozzád, de most betelt a pohár. Ugye tisztába vagy vele, hogy suliba járok? Már hogyne tudnád, hiszen a szakdolgozat készítése alatt is sok borsot törtél az orrom alá! Szerkesztés közben beugrattad a sorokat, eltüntetted a beillesztett képeket, lenyelted a lapszámozást.
Ezt is elnéztem, mert nagyon hozzám nőttél, de ma szakítunk. Hónapok óta szajkózom neked, saját honlapot kéne készítenem, igyekszem minden nap beléd plántálni becses tanárom instrukcióit, de te olyan vagy, mint egy ordasba oltott öszvér, kegyetlen és makacs. Hiába pötyögöm be a linkeket, rám se hederítesz, sőt, nem hat meg a tömérdek kacsacsőr sem. Képernyőd setéten bámul rám. Soha nem gondoltam volna, hogy kettőnk kapcsolata tettlegességig fajul. Bevallom életemben nem ütöttem még meg senkit, de te kihoztad belőlem az állatot. Igen! Az utóbbi időben ütöttelek-vertelek, és tegnap beléd is rúgtam, tanú erre begipszelt lábujjam.
Mondd csak, Béllám? Nincs neked szíved? Nézd, most is itt ülök kiguvadt szemekkel, próbállak jobb belátásra bírni, mindhiába. Tisztába vagy vele, hogy vén fejemre meg fogok bukni?
Elég volt! Itt és most befejeztük, punktum! Szakítok veled. Kitéplek a konnektorból és az életemből. Mehetsz a komputertemetőbe. Beszerzek egy spéci Linuxos gépet, remélve, tán abba több segítőkészséget tápláltak a fejlesztők.
Búcsúzóul vérző szívvel énekelem neked:
Ez volt a vesztünk, mind a kettőnk veszte… egy csillagfényes ke-Net-teljes este…
Emléked szeretettel őrzöm:
Szeppent
Legutóbbi módosítás: 2011.03.21. @ 17:32 :: Szeibert Éva