Tempus temporis. Nincs már id?m.
Lendületéb?l vesztett, profán teremt?m
most szól: ne legyen többé éjszakád, se nappalod,
feladtad Értük hited s minden napszakod!
Magamra zárom a négyzetmétert,
s határozok, hogy fokról fokra leszek,
belenézek tükörszemembe,
titkaimnak kinyílva id?t lelek,
elnyújtom magamban a testamentumot,
véghezviszem az iszonyat munkáját,
virrasztok és ébredek,
agyam kitágítja a t? fokát.
Exodus. Ti kivonultok az eszméletb?l,
de haragom még el?ttetek az id? elé tör,
nem enyhülök, s nem szólok holthoz kegyelemmel,
elköszönök én is tiszta égi szerelemmel,
mert innen Jézus is inkább elszökött…
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Szinay Balázs
