Az Istenmegvalósítás legmagasabb szintje nem a kölcsönös szeretet, hanem a szerelmi viszony. Azok, akik csak a materializmus sz?r?jén keresztül képesek szemlélni (és nem látni) a jelenségeket, ebben éretlen túlzást éreznek, aki viszont már volt szerelmes, pont az ellenkez?jét látja. ? tudja azt is, hogy a szerelmi viszony páratlan élménye nem a szexualitás, hanem a tánc. A szerelmes elfogadja Isten felkérését és táncol az Istennel. Lelke könnyekbe borul, elméjét a szerelem eksztázisa ringatja révületbe.
A védikus irodalom legmagasztosabb tanításának összefoglaló leírását a Srímad Bhágavatam nev? írásban találjuk. Ennek X. éneke, szaknyelven a Summum Bonum, részletes leírást ad Isten és legodaadóbb hívei, a gópik (tehénpásztorlányok) közös táncáról. Ez a tánc nem más, mint örömünnep. Olyan állapot, melyben az isteni önmagát szereti. Az eredeti természet találkozása ez a t?le elszakadt természettel, a szerelmes találkozása rég nem látott kedvesével. Ily módon újratalálkozás, mely eksztatikus érzelemkitöréssel jár. Aki Istennel táncol, kilép ebb?l a világból, nem csodát él át, hanem csoda feletti valóságot, beengedi a lelki világot az anyagiba és felszámolja a kett? közötti különbséget.
A szanszkrit rása szó ízt jelent, a latin rasa tisztát, a magyar rózsa pedig (ha mondjuk csak a vörös árnyalatú rózsáról beszélünk) a szerelem megnyilatkozását. A három jelentést egybesz?ve tehát azt kapjuk: a szerelmi érzés tiszta íze. A magyar rózsa szó más színárnyalatokkal való egybekapcsolásával további jelentéstartalmakkal egészíthet? ki a rásza – Isteni – tánc, vagyis az örömtánc összképe: a fehér rózsa nagyrabecsülést, alázatosságot, ártatlanságot, titoktartást és csendet jelképez, a rózsaszín a kecsesség jele, a sárga az örömé és a vidámságé. Ilyen tehát a tánc az Istennel. Tiszteletteljes, ártatlan, titkos, finom és vidám. A rásza tánc a beavatottak tánca. Beavatott pedig az lehet, aki átadta magát az Istennek és akit az menedékébe fogadott, tehát kegyelemben részesült.
Az isteni tánc nem köthet? helyhez és id?höz. Aki Istennel táncol, az állandóan a lelki világban van, mégha küls? szemmel úgy is néz ki, mint egy átlagos ember. Lelkében t?z ég, szívében a zenét hallja. Szüntelenül társulásra vágyik. Kapcsolatra a magasztossal. Eszét veszti, hogy aztán átadhassa azt a lelki érzékelésnek, majd megjelennek rajta az eksztázis szimptómái.
Csak ? tudja, hogy milyen a valódi szerelmi együttlét, a tiszta lelki szeretkezés. Mert a lelki szeretkezés csakis lélek által történhet meg, annak a testhez már semmi köze nincsen. Isten két része egyesült benne, melyek szerelmetesen ünneplik egymás létét. A szerelmi együttlétben megsz?nik a kett?, a kétfajta min?ség és egyedül a mennyiségi tényez? válik lényegessé, ahogy az eksztázis érzése fokozódik. Az isteni táncban az egyéni lélekszikra kiszakad a relatív létb?l és belezuhan az öröklétbe, szerelembe esik a mindenséggel. Szíve reszket és elönti a szolgálat természetes hajlama. Olyan ez, mint az egyik pillanatról a másikra történ? rácsodálkozás valamire. Minden, ami addig bent volt kívülre kerül, s az id?tlenségen keresztül a fény megtölti, majd kitölti az embert. A szív kiterjed, a torok pedig el?ször összeszorul, utána vagy utat enged a fénynek, és a lélek önfeledt énekszóban fakad ki a mindenség felé, vagy a tüd? hatalmas lélegzetet vesz, és magába olvasztja a mindenséget, megtelve alázattal, szemérmesen lesütve szerelemt?l izzó szemét. A rózsa tánc gyakori kísér?eleme a dics?ít? ének, vagy az önfeledt, a lélek eredeti természetéb?l táplálkozó, ösztönösen kibomló, eksztatikus, felszabadult életigenl? üvöltés. Az élet pedig Isten.
A Védák legfontosabb üzenete tehát az, hogy: táncolj! Járj menyegz?t Istennel, köss házasságot a mindenhatóval. Add fel a keresés minden változatát, és egyszer?en csak merülj el a szerelemi érzésében! Ízleld meg a rásza tánc mézének nektárját! Ez a révülés legmagasztosabb útja!
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:23 :: Adminguru
