Lapozgatom az „Ostoros Villám” című kiadványt, s benne már sokadszor olvasom a Holló László festményei alapján született és a kiadványba beválogatott verseket. Egyik szebb, mint a másik. Sokatmondó, mély gondolatokat és érzéseket kifejező alkotások. Magáról a Mesterről, égtájunkra jellemző természeti jelenségekről, a múlt századi alföldi tanyákról, az ott élők nehéz sorsáról, viharos történelmünkről, magyarságunkról. Hűen tükrözik a Kossuth- és Munkácsy-díjas művész sokoldalúságát. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az én versem is köztük lehet. Nem lehetett könnyű dolga a zsűrinek, amikor kiválasztotta a díjnyertes verset, a különdíjban, illetve a dicséretben részesült alkotásokat.
Az antológiát egy héttel ezelőtt, vasárnap mutatták be és adták át Debrecenben, a Holló László Emlékmúzeumban. Külön öröm számomra, hogy egy-két kivétellel, az antológiában szereplő szerzők a Héttoronyból már személyes ismerőseim. Tóth-Máté Miklós író, drámaíró és költő Ady szeme című díjnyertes versét saját előadásában az ünnepségen ismertük meg. Olyan művészi fokon és hitelesen közvetítette felénk, amivel igazolta, hogy méltán kapta meg az elismerést.
Hasonló apropóból még nem vettem részt ilyen ünnepségen. Számomra a rendezvényt az a tény emelte különlegesnek, hogy a Holló László Alapítvány és a Néző-Pont folyóirat által 2010-ben meghirdetett országos verspályázat nyertesei között tudhatom magam. Nagy megtiszteltetés. Az először átélt élmény varázsa, a hely méltósága, a fogadtatás, az ünnepség lebonyolítása számomra felejthetetlen kellemes órákat szerzett.
Ujváry Zoltán professor emeritus, aki személyesen ismerte Holló Lászlót az alábbi szavakkal emlékezett rá:
– Nem arra törekedett, hogy szépen ki legyen rajzolva az alak, a figura, hanem arra, hogy az mondjon valamit.
A Mester törekvése sikerült. Festményei sokat mesélnek nekünk egy olyan világról és korról, amire lassan már csak kevesen emlékeznek.
Legutóbbi módosítás: 2011.03.15. @ 19:58 :: Szulimán Eleonóra
