*
Fekete ágon fekete varjú
éber lesben ül.
Nem néz a földre, sem föl az égre,
hallgat emberül.
Görcsösen gubbaszt, röpülni készen
hívó hangra vár,
egy agyonfagyott, elgémberedett,
félig holt madár.
Bezárult lelke simul a télhez,
kifehéredett.
Fenn a magasban károgó társak,
velük érkezett.
Mélysötét varjak éles szemükkel
zsákmányt kutatnak,
lemaradt társuk őrszeme vigyáz,
állja a sarat.
Csendes magányba zuhan a város,
alkony-sötét lesz.
Éj-fekete raj zsákmányra talál,
madár, ébredezz.
Legutóbbi módosítás: 2011.03.09. @ 06:11 :: Szulimán Eleonóra
