Én Istenem, meg ördögöm *
Én Istenem, meg ördögöm,
csak az elkoptatott hozsánna,
grimaszos átka,
mi barangol a világba.
Fent Istenem, lent ördögöm,
diadalmas seregek
vonulnak, akár a fellegek,
ím alattuk mi, emberek.
Mond Istenem, csend ördögöm,
magamra hagyott
ladik vagyok,
lassan-lassan elkorhadok.
Nem Istenem, csak ördögöm,
kik magukról zengnek
dacosan bűnös, büszke emberek,
lelketlenül, lelket lengetnek.
Mert Istenem, nem ördögöm,
csendes tekintetem mögött,
összekulcsolt kezet kötök,
reménykedve megrendülök.
Legutóbbi módosítás: 2011.03.07. @ 18:44 :: Thököly Vajk