Madár, madarabb, legmadarabb… na meg a kiwi!
Az Új-Zéland-i szigeteken szinte minden gerinces apró: Az ?sbékák aprók, a gekkók a kistermet? gyíkokhoz tartoznak, a denevérek is a denevérvilág apróbbjai közé tartoznak, a Hector-delfin a világ legkisebb delfinje. Itt minden kicsi lenne? Vajon csak apró madárkákkal találkozunk e szigeteken? Nos, nem. A madaraknál épp fordítva van.
A gerincesek más osztályaiból származó ellenségek és vetélytársak híján a madarak egyeduralkodók lettek e szigeteken. Semmi sem állt a fejl?désük útjába. Az ?störténeti jelenkor legnagyobbjai éltek itt, vagy még ma is élnek. Igazi legek.
A jelenség nem egyedülálló, neve is van: szigeti gigantizmusnak nevezi az evolúciótudomány. A külvilágtól és ellenségekt?l távol – szigeteken – él? fajok az evolúció során az átlagnál nagyobbá (egyes esetekben rekord méret?vé) fejl?dtek.
A maorik megérkezésekor itt élt a föld legnagyobb madara, a futómadarak közé tartozó, a struccal rokon moa. A moáknak több faja létezett, melyek kizárólag itt éltek. Egyik faj elérte a 230 kilót és a 3,7 méter magasságot. Els?ségét egyedül a szintén kihalt és szintén egy szigeten él? madagaszkári elefántmadár kérd?jelezte meg, amely súlyra nagyobb volt ugyan, de méretre nem vette fel a versenyt a moával. A moa 150-200 évig bírta az ember jelenlétét. A maorik kivadászták ?ket.
Ha az els? helyre nem is, de dicséretes helyre pályázhatna a darualakúak közé sorolható adzebill, mely szintén kihalt. Az adzebill is röpképtelen madár volt, s a moák sorsára jutott.
Ha négylábú ragadozók nem is voltak a szigeteken, a ragadozó madarak nem hiányoztak. Itt élt a Haast-sas, a valaha élt legnagyobb ragadozó madár. A moákkal és adzebillekkel egyszerre halt ki, feltehet?en mert ezekkel táplálkozott, s elfogyott a tápláléka.
A legnagyobb héja is Új-Zélandon élt: az Eyles-héja. Utolsó példányát 1870-ben látták.
A ma él? legnagyobb szárnyfesztávolságú madár a 360 cm-es szárnyával a vándoralbatrosz. Nem endemikus (nem kizárólagosan itt él) de az Aotearoa-Új-Zélandhoz tartozó kisebb déli szigeteken is él és költ.
A legnagyobb él? papagáj a kakapo vagy bagolypapagáj (Egyesek vitatják, rendszertani besorolását, vagyis azt, hogy papagáj-e egyáltalán). Ugyan a jácintkék arapapagáj magasabb, de a kakapo súlyosabb. Egykor elterjedt volt egész Aotearoa-Új-Zélandon, ma már csak két kis szigeten (a Chalky és Codfish-szigeten) próbálják megmenteni a kihalástól. A fák gyökérzete között lev? földi üregekben és lyukakban él.
A takahe a guvatfélék legnagyobbja. Röpképtelen madár. Már csak a Déli szigeten a Fjordland nemzeti parkban található. (Fél évszázadig kihaltnak hitték). Rokona, az északi szigeti takahé kihalt.
Hatalmas futómadár-rokonaihoz képest a tyúkméret? kiwi egy kis törpe. Mégis kiérdemelt nem is egy, de több leget is. A testéhez képest a legnagyobb a tojása: a tojás tömege n?stény tömegének egynegyede. (Emberi viszonylatban ez azt jelentené, hogy egy asszony kb. 16 kilós gyermeket szülne!) Érdekessége, hogy a hím költi ki a tojást, de nem neveli a fiókát, sorsára hagyja, akárcsak a hüll?k. A másik „leg”, amelyet a kiwik kiérdemeltek, az a legjobb szaglású madár. Ebben még versenytársa sincs. (A madaraknak nincs szaglása). Egy újabb leg, már negatív jeleg?: a kiwi a világ legvaksibb madara. Szaglással és tapogatózással tájékozódik, a cs?re végéig alig lát el. Nehéz eldönteni, hogy a szaglás fejl?dött ki a látás híján, vagy a kiváló szaglás és éjjeli életmód miatt vált a látás „fölöslegessé” és visszafejl?dött.
A kiwik sok szempontból egyedülállók a madarak között: bajuszuk van, csontvel?jük (más madaraknak a csontja üreges). Tollazatuk sz?rszer?, testh?mérsékletük csak 37-38 C0 (A „normális” madarak testh?mérséklete 7-8 C0–al magasabb, mint az eml?söké), vackot ás magának, nem fészket rak… Stephen Jay Gould, a neves paleontológus „tiszteletbeli eml?snek” nevezte. A kiwi eml?sökkel való hasonlósága a konvergens evolúció iskolapéldája. Két rokonságban nem található állatfaj (osztály) hasonló életkörülmények közt hasonló tulajdonságokat alakított ki.
A kiwi feltehet?en még egy leg-re pályázik: a legijed?sebb madár címére. A madárkertekben található, éjjeli életmódot folytató kiwiket tilos fényképezni. A Rainbow Springsi kiwikert egyik példánya ijedtében szörnyethalt, amikor felvillant a vaku.
A Raibow Springs Kiwi-kertben figyelve a sötétben a vaksi, cs?rrel való tapogatózásukat (a kiwi éjjeli madár), a világ legidétlenebb, legvédtelenebb és legszeretetrevalóbb madarainak t?ntek. Meglep?dtem, amikor tájékoztattak, hogy valójában elég harciasak. Drágán adják életüket, csak a nagyobb test? kutyák képesek végezni velük. Ám fiókáik könnyen esnek az elvadult macskák, nyestek áldozatává. (Aotearoa-Új-Zélandon kóbor kutyát nem, de kóbor macskát láttunk, ?k okozzák a nagyobb problémát.) A patkányok, de f?leg a posszumok megeszik tojásaikat. Hiába mentette meg ?ket a kihalástól a maorik kezdetleges környezetvédelme (egyes területeket „szent”-nek nyilvánítottak, s ott tilos volt vadászni); a kipusztulás fenyegeti Aotearoa-Új-Zéland jelképeit. Manapság a sziget-ország környezetvédelme hatalmas összegeket költ arra, hogy megmentse ?ket. „Ellopják” tojásaikat, s mesterséges körülmények közt nevelik fel ?ket, majd szabadon engedik. (Így túlélési esélyük 5%-ról 70%-ra n?.) Egyetlen példány megmentése 10 000 dollárba kerül. Mindezt a hatalmas er?feszítést a Rainbow Springs Kiwikertben a turistáknak be is mutatják.
https://picasaweb.google.com/vandraattila/MadarakEsMasAllatokAotearoaUjZelandon#
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:19 :: Vandra Attila
