Bennem láthatod azt az évszakot
Ha pár sárga levél, vagy egy se, leng
A hidegben remeg? ágakon,
Kopár kórusban madárdal nem zeng.
Bennem látod e napnak alkonyát,
Mint a napszállta Nyugaton, halvány,
Mit éji sötét visz lassan tovább,
Mindent elaltat, akár a halál.
Bennem látod e t?znek parázsát,
Mely ifjúsága hamvain nyugszik,
Hol lelke elszáll, halálos ágyán,
Mi régen táplálta, immár pusztít.
Szerelmed er?södik, ezt látva
Hogy szeresd, kit elhagysz nemsokára.
az eredeti, angol m?:
Shakespeare: Sonnet 73
That time of year thou may’st in me behold
When yellow leaves, or none, or few, do hang
Upon those boughs which shake against the cold,
Bare ruin’d choirs, where late the sweet birds sang.
In me thou see’st the twilight of such day,
As after sunset fadeth in the west,
Which by-and-by black night doth take away,
Death’s second self, that seals up all in rest.
In me thou see’st the glowing of such fire,
That on the ashes of his youth doth lie,
As the death-bed whereon it must expire,
Consum’d with that which it was nourish’d by.
This thou perceiv’st, which makes thy love more strong
To love that well which thou must leave ere long.
————————————–
Kedves Szerz?! Magam nem mernék nekihasalni egy fordításnak, így aztán mindennem? irigység nélkül mondhatom, ez a fordítás nem lett az igazi. Nem egyszer? szöveg, de szól. A tiéd nem.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:17 :: Vogl Anikó
