Talán megtalálom,
talán észreveszem…
talán észreveszem…
“Észre sem veszem, hogy megyek, haladok az életben,
mert nem az út nehéz, hanem nehézség maga az út.” (Tolvaly Ferenc)
Láthatatlan cél sodorta úton haladok,
a levegő nyirkos, maró hideg,
magas hegyek között sűrű az erdő,
hangtalanul sötét, és rémisztő.
Fáradhatatlanul megyek, botorkálok,
a foszló köd árnyékként imbolyog,
fátylán át irányt mutat: itt vagyok.
A fénysugár kibújik, fagyos utam könnyül,
a metszőn fújó hideg szél enyhül.
Csodálkozom, remegve megállok,
a tisztásnál kristály-patak folydogál,
széjjelnézek: vajon kit, s mit keresek.
Talán megtalálom, talán észreveszem?
Árnyékod mögött láz fogja el testem.
Hittel vezet, odavezet, ahol nincsenek sebek.
Életsebek.
Legutóbbi módosítás: 2011.03.06. @ 15:46 :: Z. Farkas Erzsébet