Döbbenet
Villámcsapás szívbe, lélekbe,
ha várható, akkor is váratlan,
vészes sújtás az életre,
út, mely eddig járatlan.
Elakad a lélegzet,
remeg a kéz, a test,
elszárad minden képzelet,
és fényeket sötétre fest.
Fájdalom
A tudat felnyitott seb,
lassan elvérzik a lélek,
áldozat a múlás felett,
sajgó ténnyé váló élet.
Hasztalan, döfő fájdalmon
nem másít semmi kín,
egyre áradó szánalom
az itt maradók álmain.
Kesergés
Nincs visszaút, ha itt hagyott,
hiába könyörgés, ima,
a húsba vájó holnapok
érintése már nem lesz sima.
Könnyek jönnek, de mit se érnek,
keserű jövő elnyeli a fényt,
s a megvolt esély úgy ért véget,
hogy magával vitt hitet, reményt.
Beletörődés
Sóhajtássá formált napok mélyén
a hiány mindig megmarad,
a fájdalom útjának végén
a szív elmúlást már nem tagad.
Elfogadni bár nem lehet –
de tudomásul kell venni,
nem akarom, mégis elengedlek,
a szabdalt lélek nem tud mit tenni.
Emlékezés
Elment, de belül itt maradt,
felidézni bármikor lehet,
nem is kell hozzá akarat,
önálló az emlékezet.
A múlt megmaradt időlapján
ott a megőrző helye,
és közös emlékek alapján
újra megtelsz tőle és vele.
Legutóbbi módosítás: 2011.04.12. @ 11:15 :: Bonifert Ádám