Jó napot kívánok, szívélyes üdvözlet mindenkinek, aki benézett. Örömmel köszöntöm a kedves Olvasókat, jó olvasást kívánok. Vágjunk bele!
O tempora, o mores — szóval „micsoda idők, micsoda erkölcsök!” Változik a világ és változik a viselkedéskultúra is. Sok száz évvel ezelőtti etikett normák ma idejétmúltak, és bizony az ötven évvel ezelőtti viselkedési szabályok sem állnak meg. Ami régebben illetlenség volt, az ma vicces, vagy jópofa, ami régen alap volt, az ma öreges maradiság. A problémát nem az jelenti, hogy a régebbi tekintélyelvűséget felválthatja egy barátságosabb és közvetlenebb stílus, hanem az, ha nem tudjuk, mikor, milyen helyzetben, hogyan kell viselkednünk. Az általános illemtani, etikettbeli ismeretek ma igencsak szegényesek és bizonytalanok. A szabályok elvetése, vagy nem ismerete esetén ott is otrombák lehetünk, ahol nem akartunk, megbukunk a viselkedéstanból, miközben csupa jóindulat van bennünk.
Mielőtt belemélyedünk a téma némi részletezésébe, tisztázzuk először a fogalmakat.
Az ÉSZ szerint (itt nem az értelmi képességre, azaz az agy minőségére utalok, hanem az Értelmező Szótárra) a „köszönés” és származékai többértelmű szavak.
KÖSZÖNÉS: az a cselekvés, hogy valaki köszön valakinek.
KÖSZÖN: többértelmű szó.
— Hálát kifejezni valamiért („Köszönöm a szívességét!”)
— Valaminek a nyugtázása. („Kérsz sört? Köszönöm, nem!)
— Ironikus, gúnyos reagálás („Köszönöm az ilyen segítséget!”)
— Jogos hála elismerése („Sokat köszönhetek neki!”)
— Kérdés hangsúlyozására („Minek köszönhetem a szerencsét?”)
— Ha szóval hangzik el, vagy ha pl. bólintással jelzett („Odaköszön valakinek!”)
KÖSZÖNET: szintén többértelmű szó.
— Hála kifejezése. („Köszönetet mond valamiért.”)
— Udvarias szófordulatként. („Köszönettel nyugtázom.”)
— Gúnyosan, ironikusan. („Nincs benne (sok) köszönet.”)
— Valaminek a megköszönése szóban, vagy írásban. („Köszönetemet nyilvánítom.”)
KÖSZÖNŐ:
— Személyek közötti viszony, akik köszönni szoktak egymásnak. („Köszönőviszony.”)
— A vevőket, látogatókat fogadó alkalmazott, feladata az üdvözlés. („Köszönőember”)
— Írásban kifejezett köszönetnyilvánítás. („Köszönőlevél”)
A köszönés a viselkedéskultúra része. Ezt különböző kutatásokkal is igyekeznek tudatosítani.
A köszönéssel kapcsolatos két fő nézet:
— egyik a köszönéspártiaké, akik szerint köszönni kell, mert ez a jó emberi kapcsolatok egyik alapkérdése. A pártolók évszázados hagyományokra alapoznak.
— a másik a köszönést ellenzőké, akik általában feleslegesnek tartják a köszönést, szerintük ezt csak bizonyos viszonylatokban, bizonyos alkalmakkor kell alkalmazni. Ők a modern kornak megfelelő új elméleteket gyártanak.
Nincs mód a nézetek részletes ismertetésére, ezért inkább néhány komolytalan, vicces magyarázatot idézek ide:
Hogyan érvelnek a köszönésellenzők?
— A köszönés bonyolult folyamat: szemkontaktus, száj kinyit, levegő kiprésel, artikulálás, hangképzés stb. — ez rengeteg fáradtság és energia, különösen hideg időben, mikor a kipréselt levegővel rengeteg hőt is leadunk, feleslegesen. Ezzel kockáztatjuk, hogy a nagyobb hideg levegő szükséglet miatt torokgyulladást kapjunk, berekedjünk és egy esetleges vészhelyzetben ne tudjunk segítségért kiabálni.
— Indokolt tartózkodni a felesleges mozdulatoktól is, mint pl. integetés, fejbiccentés, kalap megemelés, pukedlizés, továbbá attól, hogy ránézünk a másikra oly módon, amely a fej, vagy akár csak a szem legkisebb normálistól való elmozdítását igényelné, és egyéb hasonlóan elavult üdvözlési gesztikulációktól. Kutatók kimutatták, hogy ha ezeket a felesleges izommunkát igénylő mozgásokat elhagyja egy ember, 10000 év, 3 hónap, 21 nap, 2 óra, 43 perc és 4 másodperc alatt pontosan annyi energiát takaríthat meg, amely egy nagyobb csésze (pontosan 3,54dl) kávé felmelegítéséhez szükséges (instant kávé esetén +0,34dl), amely energiára szükségünk lehet a közelgő jégkorszakban. Vagy van, aki hideg kávét szeretne inni akkor?
— De a legbugyutább magyarázat ez: azért nem köszönök, mert a másik sem fog köszönni!
Hogyan érvelnek a köszönéspártiak?
— Ha nem köszönünk, azt ismerjük be, hogy nincs viselkedéskultúránk, vagyis nem tartjuk be az ide illő írott és íratlan szabályokat. Mi lenne pl. ha annyian nem tartanák be a KRESZ-t, ahányan nem tartják be az illemszabályokat, vagyis nem köszönnek? Karambolok sorozata és nem élelmes, ügyes sofőrök lennénk, hanem hullák. Vagyis átvitt értelemben a nem köszönés halálos veszély…
— Ha nem köszönünk, akkor édesanyánk ellen követünk el súlyos vétket. Mert mit mond az, aki megorrol a köszönés elmaradása miatt? „Köszönni sem tanított meg anyád?”
A köszönés formája is fontos
A köszönés, mint cselekvés mellett fontos annak megnyilvánulása, vagyis a köszönés formája. Ha valamiben van zavar, akkor ebben biztosan van.
Képtelenség a ma használatos köszönési módokat, a köszönés szókincsét összegyűjteni, de néhány példa:
— A hagyományos „szervusz” mai változatai: szeva — szevasz — szia — szerbusz — szerusz — szervusz — szeasz — szasz,
Ezen belül további „viccelődő” változatok is használatosak: szervókormány; szevasz tavasz; szevasz tavasz itt a nyár; szasz-pasz (a slussz-passz mintájára)
— A „szia” formának sok módosulása is ismeretes: szi; szia-bia; szia-kati”; szia-mia; szia-miáú; sziszi; sziasztok-helló; szíjad; szióka; szijóka; szióka-mióka; szió-mió; sziasz;
— A „csókolom” variációi: csá, csocsi, csocsicsók, csó, csocsó, csók, csók és könny, csóki, csóki-móki, csókoljam, csókos álmokat, csóközön, csókdolom, csókdosom, csókálom, csócsálom, kolom
— Az idegen nyelvek hatása a mai magyar szókincsre szinte mindenütt jelen van: Agyő; Adios; Hello;
Vicces változatok: Öt veder szén (az Auf Wiedersehn német szó kifacsarása), Szerbia (a szerbusz torzítása), Dosz-visz (a doszvidanyije orosz szóból), guten tágas (Guten Tag német köszönésből), guten morgós (a Guten Morgenből) drásztye (a zdrasztvujtye orosz szóból), Good day és Bye-bye az angolból.
— Találhatók olyan köszönésfélék, amelyeknek valójában nincs is értelme pl. jakimaki, jumakli
— Sokan elharapják a köszönéseket szinte egyetlen hangra redukálva magát a szót: viszontlátásra helyett ’szlát..! ‘látás..!, Jó napot kívánok helyett ‘vánok..! ‘(na)pot…!
— Néhány extrém példa: heló, csövi, csőőő; csőváz, csőváz és kurblisemelő, yo, re, rerere, mipálya?, miastájsz, miakotta, miatéma, sziamia, szejasz, csumpi, csumpusz, csocskó, csocskóka, csók a családnak, helósziaszevasz, helómi, tengermély tiszteletem, üdvözletem, jórge’t k’ánok (kiejtés fontos), pálinkás jóreggelt(et), és a kedvencem: mit főzöl? (what’s cookin’?), szia hegedű-sziasz tok, minden jót belétek és belém is (tv műsorvezető mondta)
A köszönés formája változik kortól, szakmától, foglalkozástól és sok mástól függően. Itt is sok viccesebb szólás található.
Hogyan köszön például
— a szemész? — Viszont látásra.
— az orr-fül-gégész? — Viszont hallásra
— a nőgyógyász? — Majd benézek
— a sebész? — Kezét csonkolom (jujj)
— képviselő a parlamentben? — Legyen Ön is milliomos!
— az alperes a felperesnek? — Viszont belátásra
— a szótakarékos? — ’reggelt
— a toleráns? — Melegnapot
— az etióp — Mi szél hozott?
(Folytatása következik)
Legutóbbi módosítás: 2011.04.04. @ 13:18 :: Bonifert Ádám