Bősze Emil Miklós : Soron kívül: Anyák napjára /2010/ — 700. írásom! —

Nyomtatás

Nem tudhatom azt, hogy áll-e még Édesapád háza, de azt sem, hogy él-e még Kedves Édesanyád, ugyanakkor nem tudok szomorúbb és szánalmasabb dolgot elképzelni annál, mint amikor a harang egy Édesanyára emlékezik.

Kora nyárra emlékeztető és frontmentes időjárási viszonyok között kezdek soraim megírásához, amikor a Nap simogató sugarainak melegében is anyai simogatást érzek.

Óriási léptekkel kezdek-közelítek hát soraimhoz, bár azért tisztelettel megjegyezném, ha szabad, hogy semmiképpen el ne feledkezzünk különbséget tenni a jól evő és a jószívű óriások között — mert hiszen jószívű óriásként most magam is nagyot, sőt megkockáztatom, hogy óriásit alkothatnék —, tiszteletet téve evvel tulajdon Édesanyám előtt.

Él Nagyváradon egy ember, akinek szülés közben halt meg az Édesanyja, s így az Anya nem láthatta meg a fiát, s ugyanígy a fiú sem érezhette meg soha az anyai melegséget.

Nem kell mondanom, hogy ez az illető, minden nőben az Anyját kereste, ám mindhiába…

Azt érezhettem meg most, hogy nem vagyok kellő alapossággal felkészülve e mű megírásához, ám mégiscsak jobb, hogy nincsen nálam a teljes siker kulcsa, mivel így talán több alázattal fordulhatok ahhoz, aki a világra szült.

Egyszerű soraim, csupán irányjelzésül szolgálnak tehát, hiszen az anyák napi írások recepturája jelenleg még titoknak számít, és nincs a birtokomban.

Jelen gondolataim célja így csupán az lehet, hogy hamarosan újra Édesanyámra emlékeztessek.

Ami nem került most a felszínre, azt hiszem, hogy már nem is fog, és ne is várjátok ezt tőlem, már pusztán megilletődöttségem miatt sem.

Érdekes számomra az, hogy 2010-ben az Anyák napja egybeesik a dolgozók nemzetközi szolidaritásának napjával.

Meggyőződésem, hogy ebben benne van az anyák által végzett legigényesebb munka, ami a gyermeknevelés.

Egy Anya szövétneke nem alszik ki, mivel az gyermekeiben tovább világít.

Befejezném, ha megengeded.

Tudott és mindenki által ismert, hogy: a remény hal meg utoljára, mit mégis túl kell, hogy éljen az Anyaszeretetet, és persze, a Szeretett Anya — Édesanyám.

Parádfürdő /Felső Tündérkert/ – 2010. ápr. 20.

— Köszönöm, hogy elolvastad! —