Mellém ülsz, de tudom: mennél.
Poharam feléig ürült,
vagy feléig lett csak töltve.
Ennél több kell, hogy élj – mondják –
és kiöntenek a földre.
Küzdjenek a békétlenek!
Öklöm szorítása enged.
A napok egyre szótlanabbak.
-nem kiáltok az embereknek-
Tudom, kevés tárt ajtó vár…
-övemen tolvajkulcs zörög-
Szavaim kemények, hullnak…
Deszkán kopogó rögök.
A lámpák fénye fölé nézek:
retinámban ég? billogok
h?lnek, mint
kiégett körtében a drótszál…
Egyedül vagyok, pedig óvtál.
Kertemet kapáltad, szeretted.
A tündérek most vért köhögnek…
Hiába takar az ing, a kabát,
el?tted meztelen vagyok…
Könyörtelen, mint az ördögök
és tiszta, akár az angyalok.
Legutóbbi módosítás: 2011.04.24. @ 20:10 :: Csillag Tamás