Köldököd gy?jt? kulacs,
mennyi száj leve csoroghat bele…
Ajkad görbe íve lehúzódott búsan lent vidékre,
bánom;
pincéjében botladozik lelkem.
Lágy hangod beszédében
éles szó vagyok,
szívb?l ácsolt bocsátkozásom
vacak kis papi ima,
panasz, és artikula.
B?rödbe ivódott üveges tekintetem,
az éj fénye lett
sovány mentora.
Kebled a hajnali vágy gyümölcse,
kosara lehetne tenyerem,
gyakran nézek rád mohón, kamasz szemmel,
míg ki nem fosztom,
mert bennem t?z ég;
de iker szíved nem ismer fel…