Szobám sz?k falai között
megint közhelyeken járok,
felettem csillagos ég, s rajta
éppen egy üstökös ragyog.
Lent, árnyékom helyén
sétára fogom magam,
mert vonz e virágos rét,
mely itt nyílik alattam.
Giccsesen tágul a tér,
függönyt bont az éjszaka,
és a lengén öltözött szél
illúziót csókol ajkamra.
Elhasznált szó a szerelem,
ezerszer írjuk papírra,
mégis oly ritka a szívben
s így lesz a giccs: dráma.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Engler Attila