Faragó Priszcilla : Mentsd meg magad…

Nyomtatás

…én már nem segíthetek.

Mert messze vagy, mondod,
s én hiszek neked.
Meg most amúgy sem megy,

és persze beteg is vagy.
Meg ott van a függ?séged is.
(Nem vághatom le nyakadról a kötelet.)

Csak azt ne hidd, hogy gy?löllek.
Ennél mélyebben nem lehetnék benned.
Minden nap megmártom magam lelked sarában.
Ne csak Te legyél koszos, oszd meg velem is.
Ártatlanságodban angyalod leszek,
de b?nödben, oh, édes b?neidben, had legyek a veszted!

Mindig is élveztem, ha megtaposhattalak.
A legédesebb dolog arcon csapni téged.
Ahogy véredet feloldják könnyeim:
Máris nem olyan vörös.

Nincs is semmi baj.
De kérve kérlek, ne legyenek téveszméid.
Nem békültem ki létezéseddel:
Engesztelhetetlenül szeretlek

_________________

Kár érte, mert ebb?l akár egy igen jó vers is lehetett volna. Meg-megjelenik egy-egy jó kép, aztán elhal valami er?ltetett polgárpukkasztónak szánt fordulat miatt.