Sudár Moszat, a hétpöttyös törzsfőnök – akit, mint Katica, ismert meg a történelem – sírva fakadt, amikor meglátta Darált Disznót. Darált Disznó, mint álcázott fasírt díszelgett az Utálatos Tökfőzelék mellett és elégedetten szemlélte barnára sült zsemlemorzsáját. Tökfőzelék sápadt volt. De meg is érdemelte. Még a doktor úr is utálta. Kapor ide, kapor oda.
A délutáni vizit gyorsan közelgett, így mindenki próbált a lehető legnormálisabb lenni. Sudár Moszat fennhangon hirdette ki a mai ebédet: Pörkölt nokedlivel.
Pörkölt, a gyufaárus lánykából avanzsált grófnő rögtön védelmébe vette Don Nokedlit, és a rendszert kezdte szidni.
— Ez kérem nem népkonyha, itt Al a Carte étkezés van. Viselkedjenek.
A Doktor úr bevett két bilagitot, némi közelharc után visszaszerezte sztetoszkópját, maga elé kötötte a „Mama kedvence” feliratú partedlit és indult vizitelni. A Rongyos Élet már az első sarkon leszólította.
— Mit ténferegsz te erre, ahol a madár sem jár?
A Doktor úr fagyosan végigmérte, majd szorgalmasan jegyzetelt: ez nem normális — írta csupa kisbetűvel és magában lenemecsekezte az egész világot.
— Lehet egy kérdéssel több? — kérdezte agresszíven Rongyos Élet, és egy piros hangszóróval integetett. Kaphatsz te is, mondta fenyegetőleg, majd elcsukló hangon morfiumért könyörgött. Doktor úr szó nélkül adott neki, mert ezt a Rongyos Életet már csak így lehetett elviselni.
Tovább sietett és a nővérek hada fanfárok nélkül követte. A folyosókon, merev arcok, üres tekintetek, megannyi élet ácsorgott. Bánk Bán és Ofélia, Néró és Cézár, Napóleon és a Csodálatos Mandarin. Múltjuk rejtély, jövőjük még nagyobb rejtély.
Volt, aki normális volt, volt, aki ma is az, de filozofál. Volt, aki csak menekült és volt, aki elől menekültek. Diktátor és diktátorok. A Doktor úr az Isten, mert neki van kulcsa a gyógyszeres szekrényhez. Ő az álnok kulcsnok. Naponta csóválja fejét nyolc órán keresztül, és keresi a Magyar Melóst. Itt senki nem akar kőműves lenni, pedig még vakulnia sem kellene. Itt senki nem akar megyei világosságfelelős lenni, pedig csak a fejekben kellene egy picit feloltani a villanyt. Ez kérem, az uralkodó osztály.
Estefelé, amikor a Doktor úr elindul hazafelé, még a buszmegállóból vissza-visszanéz és szomorúan olvassa az intézet kapuján a feliratot. Bizonyos távolságból már csak annyi látszik: — Magyarország —
Legutóbbi módosítás: 2011.04.24. @ 17:38 :: George Tumpeck
