A holdkaréj csak Téged keres,
mely most az ablakon beles.
Mellettem, az üres ágy felen
reszket? hiányod hever.
A leped? szigorú rendben feszül,
a takaró érzéki-lágyan simul
hozzá, s puha párnád e mozdulattól
– szemem sarkából úgy látom –
egészen csücskéig pirul.
Szégyellhetnék magukat,
mellettem ilyen szorosan – a kijelölt rész nem kell, hangulatában nem illeszkedik a vers üzenetéhez.
– én meg gubbasztok társtalan! — nem kell az „ én meg” — és a szórenden is változtatni kellene, így önálló mondatként maradna a „Társtalan gubbasztok.” —
Nehezen szenderedek el,
s karodba álmodom magam…
Legutóbbi módosítás: 2011.04.06. @ 22:35 :: Havas Éva
