Rabommá lett fények
tükörcserepei messze-
messze táncoló tegnapok.
Ragasztott díszes bélyeg
a homlokon. Üveggé
lettél. Homokból vagyok.
Törött képek közé bújva
látni nekem nem nehéz.
Érzem vibráló létem.
Már csak így maradva,
rabigába hajtani kész,
nem átlagos személyem.
Rakoncátlan színekb?l
stoppolt világom világa
talán b?nös bohócruhában
így lesz sz?z és p?re.
Szétszóródó h?s fodrára
hulló kereszt-koporsómban.
Kezedbe vedd, láss, keress
benne lélegzetnyi id?t,
borítsd fel veszteséged!
Ne ítélj el, csak szeress
önnön vérébe d?lt
múltadba fény-messzeséget!
Legutóbbi módosítás: 2011.04.27. @ 13:39 :: Janecskó Györgyi