Istenem…
Bénult bánattal borzongva
barangolt tekintetem – h?, ez az alliteráció… de meger?szakolt, de nem passzol ide…
az árva cip?k során
a Duna-parton,
s egy id?re a Nap is
felh? mögé riadt.
Némelyiknek párja sincs…
Istenem…
sokukban orgona vagy
mezei virág hervadt.
S az a kicsiny gyermekcip?pár
jeges marokkal
fojtogatta torkomat.
Istenem…
A mécses lángja
küzdött a szélben,
s én karodba takartam
néma zokogásomat.
Jószay Magdolna : Cip?k a Duna-parton
2011.04.21.
Jószay Magdolna
Vers
1
Szerző Jószay Magdolna
210 Írás
Nyomdász voltam sokáig, jelenleg kiadóban dolgozom szerkesztő-tördelő-korrektorként.
Nagyon szeretem a verseket, magamat ösztönverselőnek mondanám, ugyanúgy előfordulnak szabad- és prózaversek nálam, mint versszerű gondolatok, rímesebb versformák. Témáim főleg emberi érzésekről, emberi kapcsolatokon való meditálásokról, de természetről, családomról, macskáimról ugyanúgy szólhatnak.
Egy könyvem jelent meg, Aranygondolatok címen, mely saját eddigi életem olvasmányainak zöméből kézzel kiírt - eddig még más által ki nem gyűjtött - majd nyilván beszedett, betördelt gondolatok gyűjteménye.
Az Index Fórumon van Gyöngyszemek, kavicsok, aranygondolatok c. irodalmi topikom, melyet 1 éve nyitottam Bűvössárkány nicknéven.
Amatőrként verselek, azt tartom, könnyebb elviselni örömet, bánatot, fájdalmat, tragédiát, ha ezeket az érzéseket kiírjuk magunkból.