A képen a kiskunfélegyházi gólyák képviseltetik magukat! 🙂
Mint ezüstös, forró veríték; fénylik s ragyog
ócska gót bástyám homlokán a kikelet.
Március tüze ég, de a márványalakok
arcán átlátszó harmatlepel didereg.
Torz palotámra lágy Tavasz hinti aranyát,
s vad máglyaként dacol minden éji árnnyal.
Ifjú szell? lép be a l?résablakon át,
csók és ölelés ízét hozva magával.
Restségem romjába, mint fürge tündérsereg,
zsenge füvek bíbor szerenádja incseleg,
s ily csábító zenét szívem se palástol;
Vágyaktól csordulva dobban e gyors ütemnél,
mely dalt hallva, ismét elbukott az öreg Tél,
Teste nektárillatú a rohadástól…
