El?ttem egy zsenge virág,
b?vös szirma nekem nyílt…
b?vös szirma nekem nyílt…
Gesztenyefa árnya alatt
írom ezt az éneket,
s míg kopnak a selymes szavak,
csodálom a kék eget.
Fátyolfelh?k úsznak távol,
mez?k felett száll e dal,
fecske madár fészket ápol,
a délibáb idecsal.
El?ttem egy zsenge virág,
b?vös szirma nekem nyílt,
égbe szálló, félt? imák
örvendez? szava kélt.
Magányomnak társa lesz ?,
szép, mint mindig, oly csodás!
Szívem egy virágos mez?,
s benne ? a ragyogás.
Legutóbbi módosítás: 2011.04.13. @ 10:37 :: Kis István Mihály